ŐSZValami van a levegőben.Minden olyan más lesz.Afák odakint már nem gyönyörű zöld színben pompáznak, hanem már egyre inkább sárgulnak, megváltozik az emberrek hangulata, hamarabb lesz sötét, jönnek az esők, minden olyan komor és hideg lesz.néha, hamég kinézek az ablakon, látom, hogy a fák sárga leveli közt, még megbujik egykét zöld, élettel teli is, a nap, még próbál áthatolni a felhők között, kicsalogatja a gyerekeket, akik odakinnt zsibongnak, látok még madarakat, és minden olyan kellemes, megnyugtató, hívogató..De ez egyre ritkább. Bár talán így a jó.Ez az időszak legalább feledteti velem a nyarat. Hiába volt azaz érzés fellülmúlhatatlan, hiába volt elragadó vele, hiába minden együtt töltött pillanat.Lehet hogy szerettem,lehet, hogy ővolt az első igazi, megtörténhet, hogy elvarázsolt és minden szavát elhittem, d emost már nemérdekel.Nem akarok emlékezni rá.Fájdalmat okozna, és ez nemhiányzik. Kész vagyok változtatni. Nem fogok egyhelyben, tétlenül, ölbe tett kézzel ülni. Képtelen vagyok rá.Valami mindig kell, hogy történjen körülöttem, különben azt hinném, hogy elvesztem. Annyira törékeny természetem van.Könnyen meglehet bántani, bár nem látszik rajtam. Keménynek mutatom magam, de mindenki csak a felszínt látja.Félek, hogy valaki túl közel kerül hozzám, és azt bántani fogom, vagy ő bánt engem.Aztán attól kell félnem, hogy elveszítem.Pont abban a pillanatban, amikor már kész lennék teljesen megnyílni neki.Amikor beengedném magamhoz.Ez az én formám..Ha valakit szeretek, ő lenéz, elutasít,semmibe vesz.Ésha engem szeretnek? eltaszítom, nemadok neki esélyt, elzárkózom előle.mégha szeretem,kkor is.-.- Ha többen szeretnek, úgyérzem megfulladok, ha senki sem szeret, elveszek. Nekem semmi se jó. Önző vagyok, és szeszélyes. Ezt meg kell szokni...
Azt hiszem mára ennyire tellette tőlem.kérem szépen a kedves olvasót, hogy hajoljon ki a bögrémből, és tegye vissza helyére.A holnapi borsmenta tea után ujjab történet, lélekkiöntés várható.Addig is szépálmokat.
