És azt az arcot, még mai napig látom a szemeim előtt.Látom, hogy már nem úgy néz rám mint előtte,
már nem várja meg, hogy az ajtóbol visszafutva az ölébe ugorjak.ELMÚLT valami.Lerítt róla, hogy megváltoztak az érzései
le sem tudta volna tagadni.Fájt.FÁJ.Örökre fájni fog.Elviselhetetlen volt, hogy másképp nézett rám.Nem tudom, hol rontottam el, vagyhogy én rontottam-e el.
Tudom, hogy én már eszébe sem jutok, de ő mégcsak sejteni sem sejtheti, hogy minden egyes nap gondolok rá, olvasom az smseit,
nézem a képeit.Felidézem az emlékeket.Szinte hallom a hangját a fülemben.Az illat, ami olyan jellegzetessé tette, elborítja az agyam.
Néha már nemtudok gondolkozni.El akarom hitetni magammal, és másokkal is, hogy már nem érdekel..A többiek talán elhiszik, de
önmagamat nem tudom becsapni.Rá kellett jönnöm.Nem szeretek arra a környékre járni, ahol eltöttük a közös perceket.Ahol ELHITETTE VELEM, HOGYSZERET.Ahol csak ketten voltunk, és nem érdekelt minket más.Legszívesebben menekülnék, futnék az emlékeim elöl.De előbb, vagy utóbb
úgyis utol érnének."Szerettem azt a nőt, aki melletted lettem."Valahogy engem is megváltoztatott, "jó irányba terelt", segített, ha az kellett,
tudtam, hogy számíthatok rá.Ma már úgy érzem nincs mellettem senki.Vele, mintha elvesztettem volna az egyik felemet.FÉLEMBER lettem.
Elmegyek Sopronból.Gyáva vagyok, és nem merek szembeszállni az érzéseimmel.
.Tudom, hogy a másik felem is elfog veszni, ha elmegyek.Meg fog szakadni a szívem.Előre tudom.Itt kell hagynom a barátaim,
a fél életem.Ott majd talán új életet kezdhetek.Nem fogok emlékezni a rosszra, kitörtlöm a fájó képeket az emlékezetemből.Megmarad a sokjó.A barátaimmal töltött pillanatok képeit sohasem fogom kitörölni.Azthiszem, MEGTANULTAM TISZTÁN SZÍVBŐL SZERETNI.MÉG MINDIG SZERETLEK.ennél többet nemtudok mondani.Gondolsz te még rám?Vagy már csak egy lány vagyok, akire emlékezve elmosolyodsz?Emlékszel még arra, hogynéztem rád?Láttad a szememben a gyönyört, az örömöt, az önzetlen szeretetet?Vagy nem jelentett semmit?Tudod te, mit tettél velem?Legalább a szívem, amit kitéptél a helyéről őrzöd még?Eldobtad?Jutok még néha eszedbe?Annyi megválaszolatlan kérdés.Annyira elviselhetetlen ez az érzés.Válaszokat akarok.TÉGED akarlak.Tudom, hogy késő...Menekülni akarok.Zuhogó esőben ázni az ablakod alatt, és üvölteni, hogy szeretlek.Kinéznél az ablakon?Lejönnél?Elkergetnél?Mondd mit tennél?Talán jobb, ha nemtudom.KÖSZÖNÖM.Már csak ennyit tudok mondani.Hisz úgyis felesleges minden szavam.A könnyeim megérdemled, hiszen elvarázsoltál, és felejthetetlen pillanatokat adtál.El KELL HOGY ENGEDJELEK, de még nem megy.Hiába várja el tőlem bárki is.Nem tudom megtenni.Már azt sem tudom, hogy mit írok.Dőlnek belőlem a szavak.Üres szavak?....
és itt véget ér a színdarab....
