azt

hiszem

még

mindig

szeretem.

és

hiányzik.

de amúgy meg nincs velem semmi.szombaton verseny, szerdán fotózás.meg lesz a portfólióm.nyáá.(L)

na.

Puszi

mi lenne ha....?

jókérdés. például mi lenne ha, télen 40 fok lenne, és nyáron hóviharok tombolnának.?mi lenne, ha minden ujra a régi lenne vele.? mi lenne, ha elfeldejthetném a múltat?mi lenne, ha végre egyszer boldog lennék? rá kellett jönnöm, hogy sehogyse tudom elfelejteni.és az emlékeket sem tudom kitörölni.keverhetek akárkivel, járhatok akárkivel, csinálhatok akármit.ő mindig az eszemben lesz. ha úgy vesszük, szörnyű volt a szombati padlásozás.megérkezek, és a **** ott ül az ölében.azthittem menten visszafordulok.kicsit lenyugodtam, és próbáltam elfoglalni magam.annyira nem is volt szörnyű. biztosan tudom, hogynézett. ahogy nevetek,és más ölében ülök. legalábbis remélem, hogy látta. de én is így voltam.láttamahogy nézi a meccset, mosolyog a sok hülye barmon.(akiketimádok.)és beszélget és figyel és...alig bírtam.próbáltam nem vele foglalkozni.mosolyt erőltettem az arcomra, de bellül sírtam.izzadni kezdett a kezem, és olyan érzésem volt, mint amikor egy kisgyerek elősször megy oviba.:'D furcsa hasonlat.féltem, izgatott voltam, készültem, semminek éreztem magam. annyi minden kavargott bennem.de valahogy legyőztem, és élvezni próbáltam az estét. de amikor mentem, és puszit adtam neki is, akkor úgyéreztem, hogy K.O. ahogy az arca az arcom mellett, puszit nyom rá, ahogy éreztem az illatát.felszakadt minden seb.romokban hevertem.ez még azóta is tart....

ennyibazdmeg.amúgy ciszavagyokkuss.:'D jaaa.ésujramegyatanulásbaszki.:'D nee, nemkell megdícsérni.

madafaka.

lelépek.

puszcsi

Csókszi..lávcsi....megasatöbbi.**

szeretlek.

nincssemmimás.

puszi.

2

éves

modellszerződés.

köszipuszi.

máraennyi.

                                  csók.

felébredtem.pálinkásjóreggelt.

mára sikerült visszahívniuk.a modellügynökségnek.6ra.-.- nemám 2re.vagy valami.6ra.m1.padlás ígyis lesz.kész.pont.

puszi

1

2

3

START.

kedvesariella.eztmostcsakneked.

    különkiadás.!!

egyszer volt egy padlás.meg egy nagyszerű társaság.én meg valahogy odakeveredtem.és ott azon a bizonyos padláson meg felejthetetlen dolgok történtek.persze semmi rossz.:'D félre értés ne essék.mi olyan jógyerekek vagyunk.csak közben valahogy ezt elfelejtettük.és volt ott minden.természetesen kedves ******* barátunk teljesen készen volt.:D aza másik.azaz oroszgyerek meg el lesz kapva!.elkapom és megverem.:D az ariella meg nem baszott be.pedig megígérte.és ott volt az angi is.ésőt szeretem.és a gabi nemvolt.de őt is szeretem.amúgy a történet úgy kezdődik, hogy a megbeszélt helyen, a megbeszélt időpontban állunk, és várunk egy bizonyos fannira.aki azt mondta nekünk, hogy késni fog, de várjuk meg feltétlenül!.ésmi ugye kedves, jófej teremtmények vagyunk, és vártunk.ésnemjött.és már befagyott mindenkinek a kilógó része.és azonkívül is mindene, de azért vártunk, mera szabó fanni üvöltözött, hogy várjuk meg a fannit. és egy negyedórai várakozás után kiderül, hogy ő már rég ott ül a meleg padláson.nabumm.!jólvan emberek nyugalom,akkor menjünk mi is.és ottvoltunk.és nekem meg volt fogadva, hogy nem iszom sokat.és nem is ittam annyit.(lemerültem.:D)aztán ott volt a vivesz bp-i unokatesója.ria is.aranyos kiscsajmegminden.:D ésjóvolt.és szeretlek titeket. asszem annyira nemlátnak szívesen ott minket.meg valami nő pattogott a tulajnak, de tőlünk nem lehet olyan könnyen megszabadulni.holnap is rontjuk majd a levegőt.nemtudokmitmondani.elfogyott a beszéd.majd holnap.ariella csókollak.szeretlek.imádlak.gumiszobábazárlak.!.(L)

    csókcica*

szabófannivagyok.szia

nekemmár magánéletemse lehet.?....

utálkozó pillantások..forró könnyek....dühös kiálltások.....

tegnapesti akciózás....

mamár újra szeretem anyát....

MÉG FÁJ.De esténként nem gyötörnek az emlékek, letudok feküdni sírás nélkül, nem jutsz eszembe minden egyes pillanatban.Már NEMÉRZEM AZ ILLATOD, nemlátom magam előtt az arcod, nincs szükségem rá annyira, hogy ittlegyél mellettem.Megszoktam, hogy nem vagy az ajtó előtt, nem írsz smst.Nem kell, hogy fogd a kezem.Megnyugtató érzés.Hirtelen történt ez a váltás.Pénteken, még nemtudtam nélküled élni,ma pedig ESEMBE SE JUTSZ.Lehet, hogy átmeneti állapot, és holnaptól meginnt szenvedni fogok, de ez a két nap "nélküled" annyira jó volt.Mintha eddig FOGSÁGBAN LETTEM VOLNA, és most újra szabadnak érzem magam.Felemelő érzés.Azthittem, nemfogom túlélni, és mégis SIKERÜLT.

Hosszú volt a tegnap.Nagyon.Köszönöm annakn a Dávidnak, hogy hazakísért, meg minden.Gabi rád meg mérgesvagyok.Tudod hogy aggódtam érted?Na mindegy.Majd holnap kapszafejedre.:D de azért tetszett.Ott volt a Fecó iis.És megismert.Igen, ez olyan rendkívüli dolog.Mostmár TÉNYLEG BOLDOG VAGYOK.Régen volt ilyen.

Úgyérzem MEGVANNAK A BARÁTAIM.Köszönöm.

fáradtéskicsitmásnaposisvagyok.jóéjszakátkéremszépen

PUSZI

1.szeretném már, hogy ESSEN A HÓ.Talán elmossa a nyári emlékeket.Meg amúgyis hangulatos egy téli estén kinézni az ablakon, látni a latyakos betont, a lámpa pislákoló fényét, ahogy megvílágítja a hópelyheket.Olyan kellemen, megnyugtató érzés.Ł De talán nem is csak a hóesést várom.Inkább már telet akarok.Forró csokit inni, takaróba búrkolózni,szerelmesfilmetnézni, és mindenek fellett színészkedni.Télen minden más lesz.Az utakkal együtt talán A SZÍVEM IS BEFAGY?Lehet, hogy jobb lenne..

2.Vágyom a szerelemre.Hiszen megtanultam tisztán, szívből, önzetlenül szeretni.És ezt valakivel megakarom osztani.Valamint nem olyan rossz érzés, ha szeretik az embert..De engem valahogy úgy igazán szeressenek.Kell az az érzés.Hiányzik.Mert lehet, hogy naív vagyok, de úgyérzem, ő szeretett.És tudom, hogy PÓTOLNI NEMTUDOM, de kell helyette valaki más.Aki feledteti velem a lényét.De leginkább ő maga kell.

3.Odett és a go girlz-Móló.kiráz a hideg ettől a számtól.elvarázsol, egyszerűen imádom.valami fntasztikus ez a szám.eltalálták az biztos.de amúgy odettéknek jó számaik vannak.megkellhogymondjam.(eztígyegybe)most valahogy nem fáj annyira.szól a mólo, írom a blogom, mentateátiszok, eszembe jut a tegnapi előadás.Bár az elég lelombozó, hogy holnap(SZOMBATON) iskolábas kell menni.Na de talán túléljük.Aztán azis kicsit lehangol, hogy szerelmes párról szól a dal..El kellene engednem végre...Hiszen elmúlt a nyár..Múljon el a múlt is...Azzal az érzéssel együtt...De valami iatt még ragaszkodok hozzá.Ha bellül érzem is, hogy köztünk már nem lehet semmi.De talán ez hajt még mindig annyira.Részben.Megszoktam, hogy délutánonként ott VÁRSZ A HÁZ ELŐTT.Puszit nyomok az arcodra, megfogod a kezem, és elindulunk.Magunk sem tudjuk hová, csak megyünk.Hiányoznak a beszélgetések.Hiányzik, hogy neked mindent elmondhattam.Aztakarom, hogy újra ölelj meg.Beszélj hozzám, csókolj meg.Fog a kezem úgy, mint régen.....               VISSZAAKAROMFORGATNIAZIDŐT.

Ahogy megyek az utcán megannyi üres tekintetü ember jön velem szembe az utcán.És igen, végignéznek rajtam, mert én kimutatom az érzéseimet.Rajtam látni, ha fáj valami.De igazán csak az láthatja, aki ismer.Hiszen ha valami bánt, akkor próbálok úgy tenni, mintha semmi se történt volna, és ezért megőrülök.Teljesen elveszítem a fejem.Próbálok ezen változtatni, de nem megy egyről- a kettőre.Visszatérve az emberekhez.Ők tényleg neméreznek semmit, vagy csak álca?Álcázzák az érzéseiket?Felveszik ezt a karótnyelt, ürestekintetű, bábupózt, és elhitetik mindenkivel, hogy velük nincs semmi?Talán nem akarják, hogy sajnálják őket?Ezzel mondjuk én is így vagyok.De nemtudom elképzelni, hogy nem csal mosolyt az arcukra, egy kisgyermek nevetése, egy kósza napsugár.Mért nem látni az együttérzést rajtuk, amikor egy hajléktalan mellett mennek el.Mért nem ijednek meg, amikor valami idióta gyerek átszalad a piroson a kocsi előtt.Valahogy ez felfoghatalan számomra.Aztán ahogy haladnak el mellettem a robotnak tűnő emberek látok néhány igaz tekintetet.Látok embereket, akiknek ragyok aszeme, mosolyognak, vagy éppne sírnak.Szemükben ottvan a kétely, megbocsátás, szeretet, félelem, megértés, együttérzés.Ilyenkor a szám sarka elindul fölfelé.Annyira megnyugtató a nagy tömeg között észre venni azokat, akik kitűnnek ebből a tömegből.

Amúgy változott a véleményem.Eddig nem akartam megöregedni, nem akartam, hogy az emberek sajnáljanak.De most valahogy azt érzem, hogy sokáig szeretnék élni.Ennek talán egy legfőbb oka van.Mikor jövök haza, vagy megyek az iskolába, vagy éppen csak kinézek az ablakon, mindig látok idős házaspárokat.Akik még mindig feltétel nélkül szeretik egymást.Mindent együtt éltek meg, és ki tudja már, mióta vannak együtt.Ez olyan leírhatatlan érzéseket kelt bennem, ami átjárja az egész testem, és melegséggel tölt el.Tehát figyelem.Aki engem feleségül vesz, az mellettem marad egy egész életre.Megértettük egymást?:D

Szeretlek.ezen soha semmi nem változtat.

És azt az arcot, még mai napig látom a szemeim előtt.Látom, hogy már nem úgy néz rám mint előtte,
már nem várja meg, hogy az ajtóbol visszafutva az ölébe ugorjak.ELMÚLT valami.Lerítt róla, hogy megváltoztak az érzései
le sem tudta volna tagadni.Fájt.FÁJ.Örökre fájni fog.Elviselhetetlen volt, hogy másképp nézett rám.Nem tudom, hol rontottam el, vagyhogy én rontottam-e el.
Tudom, hogy én már eszébe sem jutok, de ő mégcsak sejteni sem sejtheti, hogy minden egyes nap gondolok rá, olvasom az smseit,
nézem a képeit.Felidézem az emlékeket.Szinte hallom a hangját a fülemben.Az illat, ami olyan jellegzetessé tette, elborítja az agyam.
Néha már nemtudok gondolkozni.El akarom hitetni magammal, és másokkal is, hogy már nem érdekel..A többiek talán elhiszik, de
önmagamat nem tudom becsapni.Rá kellett jönnöm.Nem szeretek arra a környékre járni, ahol eltöttük a közös perceket.Ahol ELHITETTE VELEM, HOGYSZERET.Ahol csak ketten voltunk, és nem érdekelt minket más.Legszívesebben menekülnék, futnék az emlékeim elöl.De előbb, vagy utóbb
úgyis utol érnének."Szerettem azt a nőt, aki melletted lettem."Valahogy engem is megváltoztatott, "jó irányba terelt", segített, ha az kellett,
tudtam, hogy számíthatok rá.Ma már úgy érzem nincs mellettem senki.Vele, mintha elvesztettem volna az egyik felemet.FÉLEMBER lettem.
Elmegyek Sopronból.Gyáva vagyok, és nem merek szembeszállni az érzéseimmel.
.Tudom, hogy a másik felem is elfog veszni, ha elmegyek.Meg fog szakadni a szívem.Előre tudom.Itt kell hagynom a barátaim,
a fél életem.Ott majd talán új életet kezdhetek.Nem fogok emlékezni a rosszra, kitörtlöm a fájó képeket az emlékezetemből.Megmarad a sokjó.A barátaimmal töltött pillanatok képeit sohasem fogom kitörölni.Azthiszem, MEGTANULTAM TISZTÁN SZÍVBŐL SZERETNI.MÉG MINDIG SZERETLEK.ennél többet nemtudok mondani.Gondolsz te még rám?Vagy már csak egy lány vagyok, akire emlékezve elmosolyodsz?Emlékszel még arra, hogynéztem rád?Láttad a szememben a gyönyört, az örömöt, az önzetlen szeretetet?Vagy nem jelentett semmit?Tudod te, mit tettél velem?Legalább a szívem, amit kitéptél a helyéről őrzöd még?Eldobtad?Jutok még néha eszedbe?Annyi megválaszolatlan kérdés.Annyira elviselhetetlen ez az érzés.Válaszokat akarok.TÉGED akarlak.Tudom, hogy késő...Menekülni akarok.Zuhogó esőben ázni az ablakod alatt, és üvölteni, hogy szeretlek.Kinéznél az ablakon?Lejönnél?Elkergetnél?Mondd mit tennél?Talán jobb, ha nemtudom.KÖSZÖNÖM.Már csak ennyit tudok mondani.Hisz úgyis felesleges minden szavam.A könnyeim megérdemled, hiszen elvarázsoltál, és felejthetetlen pillanatokat adtál.El KELL HOGY ENGEDJELEK, de még nem megy.Hiába várja el tőlem bárki is.Nem tudom megtenni.Már azt sem tudom, hogy mit írok.Dőlnek belőlem a szavak.Üres szavak?....

és itt véget ér a színdarab....

Talán mindent megérdemlünk, amit az élettől kapunk...

Karácsony van. Egyedül ülök a kanapémon, begyömöszölve magam egy takaróba, kezemben egy csésze forró csokival.
Egyszer csak Valami különös érzés járja át a testem, ami arra késztet, hogy menjek oda az ablakhoz. Elhúzom a függönyt, és csodaszép hópelyheket látok.
Az utca csendes, minden olyan meghitt: szól a zene, esik a hó, a forró csokoládé ínycsiklandózó illata terjeng a szobábam.
Másik szám következik.. Egy szám, ami emlékeztet a nyárra...Egyre csak nézem, hogyan esnek a fehér csillagocskák. Egyszercsak megpillantom a tükörképem az
ablak üvegen. És azon kapom magam, hogy sírok. Annyi fájó emlék lepte el az elmém, hogy gondolkozni sem tudok. Ott állok a csészével,
a takaróval, és az emlékekkel. A fejem szét akar robbani. Leülök, majd az ágy alól egy könyvet veszek elő. Kinyitom, és egy fiú mosolyog rám. Egy
fiú, aki a nyáron még a mindent jelentette nekem,mostanában pedig már nem is látom. Lapozok egyet, és egy idézetet találok. Talán egy smsből,
vagy egy msn beszélgetésből. Már nem tiszta a kép.. "El kell mondanom, hogy szeretlek. Azt akarom, hogy tudd, te jeleneted számomra az egész világot.
Azt szeretném, ha boldog lennél, és ha nem mellettem lennél az, akkor elfogadom. Nekem csak az számít, hogy neked minden jó legyen. Tudd,
hogyha velem leszel, akkor mindig vigyázni fogok rád, és mindent megadok neked. Ott leszek a bajban, felvidítalak, ha arra lesz szükséged,
ha el akarsz mondani valamit, én ott leszek. Mindig melletted, mert mindenkinél jobban szeretlek." A könnycseppek egyre gyorsabban csorogtak le az arcomon.
Fel sem akartam fogni, hogy valaki ezt nekem írta.

nemtdom miez, csak megírtam.valahogy kijött belőlem a nyár emléke.persze ez nem teljesen így volt.ez márcsak afféle fantáziálás.hiszen melyik lány nem szeretne ilyeneket hallani..(:

                            ŐSZValami van a levegőben.Minden olyan más lesz.Afák odakint már nem gyönyörű zöld színben pompáznak, hanem már egyre inkább sárgulnak, megváltozik az emberrek hangulata, hamarabb lesz sötét, jönnek az esők, minden olyan komor és hideg lesz.néha, hamég kinézek az ablakon, látom, hogy a fák sárga leveli közt, még megbujik egykét zöld, élettel teli is, a nap, még próbál áthatolni a felhők között, kicsalogatja a gyerekeket, akik odakinnt zsibongnak, látok még madarakat, és minden olyan kellemes, megnyugtató, hívogató..De ez egyre ritkább. Bár talán így a jó.Ez az időszak legalább feledteti velem a nyarat. Hiába volt azaz érzés fellülmúlhatatlan, hiába volt elragadó vele, hiába minden együtt töltött pillanat.Lehet hogy szerettem,lehet, hogy ővolt az első igazi, megtörténhet, hogy elvarázsolt és minden szavát elhittem, d emost már nemérdekel.Nem akarok emlékezni rá.Fájdalmat okozna, és ez nemhiányzik. Kész vagyok változtatni. Nem fogok egyhelyben, tétlenül, ölbe tett kézzel ülni. Képtelen vagyok rá.Valami mindig kell, hogy történjen körülöttem, különben azt hinném, hogy elvesztem. Annyira törékeny természetem van.Könnyen meglehet bántani, bár nem látszik rajtam. Keménynek mutatom magam, de mindenki csak a felszínt látja.Félek, hogy valaki túl közel kerül hozzám, és azt bántani fogom, vagy ő bánt engem.Aztán attól kell félnem, hogy elveszítem.Pont abban a pillanatban, amikor már kész lennék teljesen megnyílni neki.Amikor beengedném magamhoz.Ez az én formám..Ha valakit szeretek, ő lenéz, elutasít,semmibe vesz.Ésha engem szeretnek? eltaszítom, nemadok neki esélyt, elzárkózom előle.mégha szeretem,kkor is.-.- Ha többen szeretnek, úgyérzem megfulladok, ha senki sem szeret, elveszek. Nekem semmi se jó. Önző vagyok, és szeszélyes. Ezt meg kell szokni...

Azt hiszem mára ennyire tellette tőlem.kérem szépen a kedves olvasót, hogy hajoljon ki a bögrémből, és tegye vissza  helyére.A holnapi borsmenta tea után ujjab történet, lélekkiöntés várható.Addig is szépálmokat.